Lapszámok > II. évfolyam (2009) - 1. szám
Genetikai vizsgálat orális antikoaguláns- és clopidogrel-kezelés esetén
Az orális antikoaguláns szerek terápiás hatásában észlelt egyéni variabilitás egy jelentős része genetikai faktorokra vezethető vissza. A leggyakrabban használt antikoaguláns szereket metabolizáló cytochrom P450 2C9 (CYP2C9) enzimet érintő egyes, az enzim csökkent funkciójával járó polimorfizmusok jelenléte esetén csökken az antikoaguláns szerek hepatikus metabolizációja. Utóbbi miatt fenti polimorfizmusokat hordozó betegeknél nő az antikoaguláns szer iránti érzékenység, nehezebb az antikoagulálás stabil szintjének beállítása, valamint nagyobb az antikoaguláns-terápia melletti vérzésveszély is. Fentiekhez hasonlóan az antikoaguláns gyógyszerek közös támadáspontjaként gátolt K-vitamin epoxid reduktáz (VKORC1) enzim egyes polimorfizmusainak jelenléte fokozottabb antikoaguláns-érzékenységgel, kisebb terápiás dózisigénnyel és magasabb vérzéses rizikóval jár. Mindezek ellenére kezdeti klinikai vizsgálatok, melyek közül legtöbbet warfarinnal végeztek, még nem igazolták egyértelműen, hogy a genotípus alapú antikoaguláns-dózisbeállítás klinikailag releváns előnyökkel jár.
Az LDL-koleszterin jelentősége a kardiovaszkuláris események gyakoriságának csökkentésében
A szerzők az LDL-koleszterinszint-csökkentés kardiovaszkuláris végpontokra kifejtett hatásának rövid áttekintését adják. Bemutatják azt, hogy mind a primer, mind a szekunder prevencióban alkalmazott kezeléssel elért LDL-koleszterinszint-csökkentés jelentős mértékben javítja a kardiovaszkuláris kimenetelt. Felhívják a figyelmet arra, hogy a kiindulási LDL-koleszterin 50%-ánál nagyobb mértékű redukció az atherosclerosis regresszióját eredményezi, de hangsúlyozzák azt, hogy az 50%-nál nagyobb mértékű csökkentésnél fontosabb az LDL-koleszterinszint abszolút értéke. Ezt követően rámutatnak a nagydózisú statinkezelés kockázatára. Bemutatják a statin+ ezetimib kombinációnak az LDL-koleszterin csökkentésére gyakorolt kedvező hatását és az ezen kombinációval végzett multicentrikus vizsgálatok eredményeit, valamint elemzik ezek hátterét. A közlemény végén felteszik a kérdést, hogy a nagydózisú statinkezelés, vagy a kisdózisú statin+ ezetimib kombináció hasznosabb-e? A nagydózisú statinkezelés során a pleiotróp hatás jelent-e előnyt a kardiovaszkuláris események kimenetele szempontjából?
Az antilipidémiás kezelés új szakaszai
A statinok primer prevenciós alkalmazása során ellentmondó eredmények születtek a teljes mortalitás javulására vonatkozóan. Egy most ismertetett retrospektív, több mint 200.000 személyt érintő elemzés során az 50-60 életév közötti populáció vonatkozásában 4-5 éves követési időt tekintve kiderült, hogy a statint folyamatosan szedők esetében, szemben a gyógyszert rendszertelenül szedőkkel, 40-50%-os teljes mortalitás csökkenés figyelhető meg. A statinok LDL-koleszterintől függetlenül, ún. pleiotropiás hatékonyság vonatkozásában több adat található meg a kialakult kedvező kardiovaszkuláris eseményszám csökkenés rövid időn belül való létrejötte mögötti antiinflammaatoriukus hatások vonatkozásában.
Hol tartunk most a hypertonia kombinációs kezelésében: mikor kinek melyik kombinációt?
A hypertonia a cardiovascularis betegségek egyik legjelentősebb rizikófaktora. A vérnyomás és a cardiovascularis események közötti összefüggés közvetlen, folytonos és az egyéb kockázati tényezőktől független mind a szisztolés, mind a diasztolés nyomás tekintetében és 115/75 Hgmm-től kezdve a teljes vérnyomástartományban megfigyelhető. A kockázat megduplázódik minden 20/10 Hgmm vérnyomás-emelkedéssel.
A szívinfarktus utáni szekunder prevenció és rehabilitáció jelenlegi helyzete és gyakorlata
A szerző összefoglalja a poszt-infarktusos szekunder prevenció és a kardiológiai rehabilitáció jelenlegi hazai és európai helyzetét és hiányos gyakorlatát. A nagy szekunder prevenciós klinikai tanulmányokból származó adatok egyértelműen igazolták, hogy a rizikófaktorok kiküszöbölése, a megfelelő gyógyszeres kezelési stratégia és a szervezett rehabilitációs programok jelentősen javítják a koszorúérbetegek rövid és hosszú távú prognózisát. Ennek ellenére ezeket a módszereket még mindig csak a betegek egy részénél alkalmazzák, és sokan nem részesülnek a bizonyítottan kedvező kezelésben.
Korszerű cardiovascularis prevenció, különös tekintettel az ún. civilizációs tényezőkre és a megelőzésre
Szerző felhívja a figyelmet az érrendszer egységes pathogenetikai szemléletére az ún. vascularis medicina fogalmára, majd áttekinti a cardiovascularis betegségek néhány kiemelt oki tényezőjét, mint mozgáshiány, malignus kórfolyamatok, szociális-gazdasági körülmények és érinti az iatrogen thrombosis fogalmát is. Végezetül a gyógyszeres és a nem-gyógyszeres megelőzést áttekintve hangsúlyozza, hogy a cardiovascularis megbetegedések multiaetiologiája miatt csak a komplex, egyénre szabott megelőzés lehet eredményes.
Talált elemek: 6 db (összesen: 1 oldal)