Genetikai vizsgálat orális antikoaguláns- és clopidogrel-kezelés esetén
Az orális antikoaguláns szerek terápiás hatásában észlelt egyéni variabilitás egy jelentős része genetikai faktorokra vezethető vissza. A leggyakrabban használt antikoaguláns szereket metabolizáló cytochrom P450 2C9 (CYP2C9) enzimet érintő egyes, az enzim csökkent funkciójával járó polimorfizmusok jelenléte esetén csökken az antikoaguláns szerek hepatikus metabolizációja. Utóbbi miatt fenti polimorfizmusokat hordozó betegeknél nő az antikoaguláns szer iránti érzékenység, nehezebb az antikoagulálás stabil szintjének beállítása, valamint nagyobb az antikoaguláns-terápia melletti vérzésveszély is. Fentiekhez hasonlóan az antikoaguláns gyógyszerek közös támadáspontjaként gátolt K-vitamin epoxid reduktáz (VKORC1) enzim egyes polimorfizmusainak jelenléte fokozottabb antikoaguláns-érzékenységgel, kisebb terápiás dózisigénnyel és magasabb vérzéses rizikóval jár. Mindezek ellenére kezdeti klinikai vizsgálatok, melyek közül legtöbbet warfarinnal végeztek, még nem igazolták egyértelműen, hogy a genotípus alapú antikoaguláns-dózisbeállítás klinikailag releváns előnyökkel jár.
[...]
Az oldal további tartalma csak regisztrált előfizetők számára érhetőek el.